Anyag és Erő
Az „Emlékezés terén” állva részévé válhatunk az oszlopok által jelzett közösségnek, megkereshetjük önmagunkban azt a lehetőséget, amely ’56-ban átlagembereket hősiességre késztetett, s amely emberi természetünknek ma is része. A szobor anyaghasználata is erre a folyamatra utal. Az oszlopok rusztikusan rozsdás anyaga a diktatúra gépezetében meggyötört, reményvesztett, egyedül gyenge ember szimbóluma. A rozsdás vasból átalakuló nemesacél jeleníti meg a kompozícióban a közösségért, a közös célért való kiállást, a rendíthetetlen akaratot, a hősies személyiségvonásokat, az önfeláldozást, a bátorságot.
A
korabeli utcákról gyűjtött nagykockakövek közül emelkednek ki
az embermagasságú, rozsdás vasoszlopok.
Ahogyan tömeggé sűrűsödnek és egységbe olvadnak, úgy
magasodnak, fényesednek és válnak kifent élű, kemény nemesacél
tömbbé. Az egymásba karoló, egymásban megbízó embereket, az
általuk alkotott közösség erejét jelképezi az ékhez hasonló
forma. Ahogy az ék éle feltöri a Felvonulási tér kövezetét,
úgy repesztette meg a forradalom a sztálinista diktatúra
rendszerét.
Feléled
az utca, a kövei megmozdulnak, egyre
feljebb emelkednek,
a kőnél is keményebb acéllá változnak,
forrásba jön az egész felszín és tovaterjed, mint egy mindent
elsöprő szökőár.
Ez
a hasonlat arra utalhat,
hogy a forradalmak keletkezésében
szerepet
játszó
erők mintha
egyfajta
természeti
törvény
által meghatározottan működnének,
mintha
a
résztvevő egyénektől függetlenül,
valamiféle
külső hatásra alakulnának
az események. Sokan transzcendentális eredetűnek
képzelik e
folyamatot,
mások tertmészettudományos alapokon próbálják megragadni.
......
